Mostanában mikor érzem, hogy kezdek besokalni, az agyam leblokkol és annyit mond, oké elég, ennyit bírtam. Ez eddig az évek során nem fordult még elő. Mentem neki a falnak, foggal-körömmel harcoltam azért, hogy mindent elérjek, amit kitűztem magam elé. Most már új célok vezérelnek és valahogy nem tudom 100%-osan bedobni minden erőm, hogy ami elém kerül le tudjam gyűrni. Most konkrétan az egyetemről van szó. Van még egy szigorlati vizsgám, végigtanultam az egész vizsgaidőszakot, mégis megbuktam. Minden motivációm elszállt. Négy vizsgát teljesítettem, abból 1 szigorlat volt szintén, de erre képtelen vagyok fogni magam, és július első hetében is tanulni rá. Kicsit megtörtem valahol. Valahol útközben, mivel már annyi sikertelenséget felhalmoztam az egyetemi évek alatt, hogy eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekel. És ez NORMÁLIS. Mindenki haladjon a maga tempójában. És itt tevődik rá a másoktól való elvárás, hogy mindent ugyan úgy és ugyan akkor kell teljesíteni, mint az evidens tanulók. Bullshit. Ha valaki ezt érzi, annak fognia kell és le kell pihennie, mert mindenkinek van egy teljesítő határa, amit nem jó átlépni. Olyankor jönnek elő a gondolatok, hogy nem vagy képes rá, túl hülye vagy, vagy esetleg öngyilkossági gondolatok is felötlenek benned. És ez nem egy menekülő út, én nem kibújni akarok a felelősség alól, mivel nem véletlen végeztem már el 3 évet ezen a szakon. Lehet, hogy megbántam már 100x, hogy ide jelentkeztem, de nem adom fel, és végig fogom csinálni. Még akkor is, ha nem ezzel fogok foglalkozni a diplomaszerzés után.

Nagyon rá vagyok kattanva a témára, hogy keressem az utam, hogy megtaláljam azt, amit egész életemben csinálni szeretnék. Sajnos még semmi konkrét nem állt össze a fejemben. Csak annyit tudok, hogy ez így nem jó. Meg kell találnom az utam a boldogsághoz és a gazdagsághoz. És ha ehhez arra van szükség, hogy majd augusztusban menjek el vizsgázni akkor legyen. De nem fogom hagyni, hogy megkattanjak. Azért érzek így, mert kellő önismerettel rendelkezem már. Eléggé szeretem magam ahhoz, hogy bármi mást magam elé helyezzek. Ha én nem vagyok jól, hogyan is tudnék bármit is jól csinálni? Ha nincs motivációm, miért akarom megerőszakolni magam, hogy de igenis csináld? Ilyenkor kell lassítani. Lassíts és nézz mélyen magadba. Megéri ez Neked?