1.
"Szemtelen kis fénysugár szűrődik be a redőny rácsain, pont a szemembe világít. Felpillantok. Édesen alszik még. Most van egy kis időm csodálni, de csak addig míg fel nem ébresztem. Úgy sem bírom ki, hogy ne csókoljam édes ajkait, ne túrjak bele a puha hajába, és ne bújjak oda hozzá. Mert nála megnyugszom. Vele megnyugszom."

2.
"Szeszélyes szavak szóródnak szét szádból, akarva akaratlanul aggódsz amiatt, hogyan hatnak hiszékeny hitvesed hűlt helyének, magadra maradtál magányosan."

3.
"Mézédes kesergés, kínzó sóvárgás. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem vagy az enyém. Még."

4.
"Felbukkan, átjár, megkínoz. A lelki fájdalom fizikai fájdalommá alakul át. Érzem, hogy a szívem ki akarna szakadni a helyéről, hogy ő már nem bírja tovább, megy és keres egy új gazdát."

5.
"A szíved ujjong. De valami beléd mar ismét. Érzed, ahogyan a méreg elkezd felszívódni a vénáidban, egészen a szívedig hatol. Fáj. De pontosan mi is? Igen, ez az. Úgy hívják ezt a kígyót, hogy féltékenység. Hiába vagy boldog, egyszer úgyis megint melléd kúszik, megvárja a megfelelő pillanatot, beléd harap és szépen beléd engedi a mérgét. Megmérgez. Addig, amíg egyszer csak te leszel a kígyó."

6.
"Mit ér a nő,
melynek lelke hontalan?
mit ér a szív,
mely most oly boldogtalan?
Mit ér az élet,
melynek értelme nincsen?

Vizes mérföldkő.
Erről fogalmad sincsen."

7.
"Úgy érzem nem találok megnyugvást, és ez ellen még sem tudok semmit tenni. Meg vannak kötve a kezeim, nem tehetem azt, amire igazán vágyom. Úgy érzem, mintha be lennék zárva egy kalitkába. Egy kalitkába, amelynek az ajtaja tárva nyitva van. Rajtam áll, hogy kirepülök-e vagy sem. Ki akarok-e egyáltalán repülni? Vagy jó nekem ott, ahol vagyok? Nem. Nyilván nem jó. A szárnyaim le vannak kötözve, én mennék, de nem tudom, hogyan kellene nekikezdenem. Van egy visszatartó erő, ami nem enged kiszabadulni."

Első próbálkozásaimtől kezdve az utolsókig. Kedvenc írásaim. Folyamatos frissítés alatt.

xoxo, Róza Natasa