Minden nő az életében legalább egyszer beadja a derekát és odaadja a szívét egy fuckboynak. Vagy úgy többnek. Ez alól én sem menekülhettem. Eddigi életem során hárommal álltam szemben, aztán kitudja mennyit sodor elém még az élet. Ez általában olyan téma, amiről a nők nem szeretnek mesélni, mert valljuk be, a kudarcra nem igazán vagyunk büszkék. Viszont a sorsunkat nem kerülhetjük el, és aki nem kockáztat az sosem nyerhet.

Na de kezdjük is, az első számú jelöltemmel. 16 esztendős voltam mindössze, még a fogalmat sem ismertem, hogy létezik ilyen, egészen 19 éves koromig. Én kis naiv oda és vissza voltam a srácért, mert nyilván úgy forgatta a lapokat már olyan fiatalon, mert ofc ez benne van a pasik vérében, hogy úgy éreztem, mintha a mennyben lennék. Azonban nem csak emiatt az érzés miatt imádjuk a drága fuckboyokat, hanem azért az érzelmi játszmáért is, amit csak ők tudnak nyújtani. Egyszer fent, egyszer lent. Egyszer a mennyországban vagy, egyszer a pokolban égsz. Függővé tesz. Ha egyszer rákapsz az ízére, annak az ízére, hogy valakinek eszeveszettül kellesz, nehéz leállni. Ez hasonló érzés lehet, mint a férfiaknál a vadászösztön. Visszakanyarodva az elsőmhöz, ha visszamehetnék az időben, akkor jól fejbe vágnám magam és üvöltözném, hogy MEG NE PRÓBÁLD! De hát a saját kárán tanul az ember. Én kis 16 éves naiv gimisként csak annyit fogtam fel, hogy mennyire jó, hogy bejövök ennek az irtó cuki srácnak. El is képzeltem, hogy majd megvár suli után, járunk majd randizni, a szüleim imádni fogják és örökkön-örökké együtt leszünk. Aha nem. Ekkora pofont még nem kaptam az életben, mint akkor. Ő nem akart semmit, két hét után szélnek eresztett. Két hét elég volt neki, viszont én két évig szenvedtem utána. 4 (!) évembe telt, mire teljesen túlléptem rajta. Ha meghallom a nevét vagy meglátom a vasútállomáson már nem kapok szívrohamot és nem ver le a víz. És hogy is sikerült? Önismeret. Szeretned kell magad, ahhoz, hogy többre tartsd ennél magad, mint holmi játékszer. Nem szabad hagyni, hogy kedvükre használjanak a pasik, nem szabad úgy ugrani, ahogy ők fütyülnek. Legyen tartásod, tudj nemet mondani, de nem szabad átesni a másik oldalra, mert akkor te veszed át a fuckgirl szerepet. 

Én naiv (nem tudom elégszer leírni ezt a szót), ennyi év szenvedés után, nagy bölcsen úgy gondoltam, hogy soha többet nem szeretnék egy fuckboy-al sem összefutni. Igen ám, de ezt nem mi döntjük el. Egy hosszabb kapcsolat és egy meglepő szakítás után elérkezett ketteske. A kedvencem a mai napig. Tetszett a külseje, iszonyatosan édes pasi volt. Viszont nehogy már ilyen tökéletes legyen minden, itt is kaptam egy hideg zuhanyt a nyakamba. Ő nem akart komoly kapcsolatot. Abban az időszakban eléggé el voltam kenődve, a hátam közepére sem kívántam volna egy kapcsolatot, tehát belementem a játékba. Ideig óráig el lehet hitetni magaddal, hogy ez mennyire jó is, hogy semmi elköteleződés, csak forró erotika, akkor hívod amikor csak akarod és jön is, nem kell semmiről sem beszámolnod, és azt kapod, amit megbeszéltetek. Na hát ez az én kis fejemben két hétig működött. Utána elkezdtem agyalni, hogy basszus ha olyan téren ennyire jók vagyunk, nem igaz, hogy nem lehet ebből semmi más. De nem tudod befolyásolni az emberek akaratát, csak alkalmazkodni tudsz. Én mondtam neki búcsút, és elég fájdalmas volt, viszont ő az egyetlen, akire szeretettel és tisztelettel gondolok vissza. És mit is tanultam meg ebből a kapcsolatból? Nem létezik olyan, hogy barátság extrákkal. Az egyik fél úgyis sérülni fog, de okos voltam, és mielőtt hagytam volna, hogy összetörje a szívem, leléptem.

Na de a legfájdalmasabb, amely még az egyeskénél is jobban fájt, és fáj még mindig, a hármaska. Talán azért fáj ő a legjobban, mert túl sokat vártam tőle. Megint bedőltem egy pasi szavának, pedig ismét nem kellett volna. Akkor ennyi erővel ne higgyek senkinek, mert mindenki hazudik? Hármaska sokkal idősebb volt, mint én, menő munkahely, doktori cím, saját autó, stabil családi háttér és mindezek mellett nagyon jól nézett ki. De talán a felfogása tetszett a legjobban, ahogy vélekedik a világról, hogy képes volt egy vita után azt mondani, hogy igazam van, és igyekezett a kedvemben járni. Túl szép is volt, hogy igaz legyen. Mikor elkezdtem beleélni magam, hogy végre jött valami komoly az életembe, mikor én is készen álltam volna egy komoly kapcsolatra, hát persze, hogy akkor estem pofára. Elköteleződési problémák. Félelem. Ő nem áll készen egy komoly kapcsolatra. És megint ott lettem hagyva lógva egyik napról a másikra. A dédelgetett álmaimmal, a fejben elképzelt közös jövőnkkel. Ismerős nem igaz? Tiszta egyeske.. És megint, ugyanabba a pocsolyába léptem, mint egykor 16 évesen. Ugyanaz történt meg velem, a történelem ismétli önmagát. Nem tudok kiszállni a mókuskerékből. Az is fuckboy már, akiről nem is gondolnád, hogy az? Igaz, csak ketteskével voltam tisztában ezzel, és ő nem is fájt annyira, mint a másik kettő. Ő egyenes volt velem. Ennyire nehéz egy pasinak egyenesnek lennie? És hiába a kor, hiába ha fiatalabb, ha idősebb, hatalmas baj van a férfiak fejében. Vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen, hogy sorozatosan kifogom az összes ilyen pasit. 

A legrosszabb az egészben, hogy fogalmam sincs mit lehetne tenni egy újabb sérülés ellen. Mit akarhat tanítani ezzel az élet? Pedig én teljes mértékben komolyan gondoltam, hogy szeretnék egy komoly kapcsolatot, szeretnék végre megnyugodni valaki mellett és elkezdeni tervezni az életemet. Ha komolyan gondolom és ezeket ki is mondom, mi kellene még? Miért jönnek olyan pasik sorozatosan velem szemben, akiknek elköteleződési problémáik vannak? Képtelen vagyok ezekre a kérdésekre választ adni, pedig éjjel nappal ezen kattogok. Hogyan legyek képes ezek után újra bízni? Annyira tisztelem azokat a nőket, akik képesek újra és újra felállni, és bízni miután összetörték a szívüket. Mert hisznek abban, hogy valahol rájuk is vár az igazi. Én kezdem elveszteni a reményt. 

Viszont a koronát újra meg kell igazítani a fejünkön, és menni tovább, csakis előre. Örökös reménység, milliószor összeragasztott összetört szív, erőltetett mosoly. De hátra ne merj fordulni...

xoxo, Róza Natasa