Miből tudhatod, hogy szeretsz valakit?
Abból, hogy magadban keresed a hibát, és nem benne.

Rengeteg év, tapasztalat és csalódás kellett ahhoz, hogy megértsem ezt a két sort, viszont sajnos a mai napig nehéz azonosulnom vele. Nyilván, vannak pillanatok, mikor megerőltetés nélkül észreveszem magam, ha elszúrok valamit, és megjegyzem, hogy máskor ezt nem kéne.

Viszont vannak olyan mélypontjaim sajnos, mikor képtelen vagyok kívülről szemlélni magam, hogy milyen gázul viselkedem, csak engedem, hogy az érzelmeim irányítsanak. Na igen ám, ez tök normális lehet bizonyos szintig. De van egy pont, mikor teljesen kifordulsz magadból, és elkezded hibáztatni a másikat, hogy most ő miatta érzed rosszul magad. Ilyen nincs. Mindent saját magunk teremtünk meg. Azokat a dolgokat, amik körülöttünk vannak, mindent az elménk vonz be, és bizony az érzéseinkről is csak mi tehetünk. Mert hagyjuk, hogy vagy a mennybe repítsenek, vagy a legrosszabbnál is rosszabbul érezzük magunkat. 

Ismerős érzés, mikor szomorú vagy és ennek ellenére szomorú zenéket hallgatsz, hogy még szarabbul legyél? Vagy odavagy valakiért, aki éppen mással van, és folyamatosan a képeit nézegeted? Vagy mikor nem vagy elég magabiztos, és féltékeny vagy a világ összes lányára, mert jobban néznek ki Nálad? Miért kínozzuk magunkat, mikor éppen ki kellene mászni a gödörből, nem pedig még mélyebbre ásni magunkat? 

A gondolataink mérgeznek meg bennünket. Mikor nem vagyunk képesek hinni a másiknak. Képtelenek vagyunk elhinni, hogy mi is lehetünk valakinek a világ közepe, igenis szépek és vonzóak vagyunk, és az az idióta srác meg sem érdemel bennünket, mert zsák a foltját, nem véletlen a mondás. Vajon honnan eredhet mindez az önbizalomhiány? Miért nem vagyunk képesek megnyugodni, és szeretni magunkat? 

Sajnos ezekre a kérdésekre a választ csak is Te vagy képes megadni. És pontosan Te vagy az, aki képes lesz megoldani ezt a hatalmas zűrzavart a fejedben. Viszont ez rengeteg idő és önfejlesztés lesz. Nem fog egyik pillanatról a másikra menni, türelmesnek és kitartónak kell lenned. Én évek óta ezen vagyok, és még mindig képes vagyok elveszni. De tudni kell felismerni a helyzetet, és változtatni rajta. Hiszen mindannyian hősök vagyunk!

Nem minden esetben bölcs dolog hagyni, hogy az érzelmeink uraljanak minket. Nekünk kell az érzelmeinket uralni, mert csak így lehetünk igazán elbűvölő nagybetűs NŐK. Senki nem vágyik egy hisztis kislányra, aki néha úgy viselkedik, mint akinek elgurult a gyógyszere (igen, az önirónia is nagyon fontos). Magabiztosság, tartás, korona igazítás. Minden fájdalom peregjen le Rólad, mert Te ennél sokkal több vagy! 

Néhány könyv, amelyek segítettek nekem:
Rafael Santandreu: Rózsaszínben a világ
Melody Beattie: Ne függj senkitől!
Kollár Anna: Modern Istennők Kézikönyve
Marie Forleo: Az elbűvölő NŐ

Ez sajnos egy véget nem érő folyamat lesz. Nekem is újra kell olvasnom a könyveket, és újraértelmeznem őket, ugyanis minden élethelyzetben mást és mást adnak ezek a könyvek. Az önfejlesztés és tanulás a kulcsa az egésznek.

Aki szintén egy kicsit kétségbe és el van veszve, annak kitartás, átérzem minden fájdalmad.

xoxo, Róza Natasa